Sunday, 21 January 1900

Beszámoló székelyudvarhelyi barátaink látogatásáról

 

Eseménydúsra sikeredett május utolsó hétvégéje az ÉZI-ben. Május 29-én, csütörtökön este 7-kor megérkezett a székelyudvarhelyi Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Kicsinyek Kórusát szállító autóbusz a Katona József utcába. A 45 alsó tagozatos diák alkotta énekkart és 4 felnőtt kísérőjüket Keresztes József igazgató úr köszöntötte a Szent László ÁMK-ban, majd a vendéglátó családok vették gondjaikba a gyerekeket. Pénteken reggel Jánosi László az ÉZI tornatermében táncházat rögtönzött az erdélyi diákoknak, miközben igyekeztünk próbára alkalmas állapotba hozni a színháztermet. Itt nem sokkal 9 óra után állt dobogóra a vendég együttes, egy órával később pedig az ÉZI kórusa. A helyszíni próba után a székelyudvarhelyi csapat gyalogszerrel vonult le a Duna partra, ahol Palik Vera mutatta be számukra a Halászati Miniskanzent. Persze addigra már füstölt a kemence kéménye – a gyerekek finom lekváros linzert kóstolhattak a kellemetlenül hűvös dunai szélben. A városba visszavezető utat a városnéző vonatra szállva tették meg, láthatóan (és hallhatóan) nagy élvezettel. Némileg aggódtunk is, hogy a hideg idő és a hangoskodás nem megy-e majd az éneklés rovására, de a fél 5-kor kezdődő kulturális bemutató első fellépőiként színpadra álló énekkar így is szépen szerepelt. A műsorban a Palló Imre Művészeti Szakközépiskola Tifán Csaba karnagy úr vezette kórusa mellett hallhattunk és láthattunk néptáncot, társastáncot, hangszeres produkciókat, a színjátszó csoport jelenetét, mesemondót és versmondót, balettet és természetesen az ÉZI énekkarát.

 

A szombat élénk telefonálással kezdődött, hiszen hűvös, borongós időre ébredtünk, és reggelre némi eső is esett. Nem volt könnyű eldönteni, vágjunk-e bele az Érsekcsanádi Szabadidőparkba tervezett, sokakat megmozgató szabadtéri rendezvénybe. Végül kockáztattunk, és nem bántuk meg. A délelőtt folyamán már nem esett több eső, így zavartalanul indulhatott a sorverseny, amelynek állomásain az osztályok és a hozzájuk csatlakozó erdélyi gyerekek énekelhettek, táncolhattak, célba lőhettek, szavakból ismerhettek rá közismert versekre, és bemutathatták csatakiáltásukat és az általuk készített zászlóikat is. Közben a felnőttek bográcsaiban elkészült az ebéd, mi több, két nagy torta is a helyszínre érkezett. Ebéd után pedig alkalmi focicsapatok mérték össze erejüket és tudásukat a pályán. A gyerekek a délutánt és a vasárnapot a családokkal töltötték. A felnőttek meghallgatták a Pünkösdváró Kórusfesztivál műsorát a Kultúrpalotában, vasárnap pedig pécsi kirándulásra indultak, ahol rövid sétát tettek a belvárosban, majd megtekintették a világörökség részét képező ókeresztény temetkezési helyeket. Bajára visszaérve az Antalvin Kft. borait kóstolhatták meg a cég pincészetében.

 

Hétfőn kora reggel hangos zsivaj töltötte be a Jelky téri egykori autóbusz állomást – itt búcsúzkodtak egymástól a hétvégén barátokká lett vendégek és vendéglátók, remélve, hogy lesz alkalom majd az újbóli találkozásra.

 

(Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki bármi módon is hozzájárult ahhoz, hogy emlékezetessé és élményekben gazdaggá tehessük vendégeink számára ezt a hétvégét. Köszönöm a vendéglátó családok segítségét, kollégáim és családtagjaik közreműködését a szervezésben és a programok megvalósításában. Köszönöm a Szent László ÁMK és Keresztes József igazgató úr, a Kápolnás Szikvízüzem és Kápolnás Zsuzsanna, a BácskaTej Kft. és Braxmair Béla, a Zoli Virágbolt és Vízhányó Zoltán támogatását. Köszönöm továbbá Túri Tünde kolléganőmnek a kulturális bemutatóra készített remek plakátot, és nem utolsó sorban a tartalmas műsor valamennyi közreműködőjének és felkészítőiknek a munkáját.)

 

Pethő Attila

 

(Képeink a Facebook-on és a fotógalériában egyaránt megtekinthetőek.)