Kedves Szülők és Gyerekek!
Iskolánk általatok egy segítő akció részese lehetett. Az ukrajnai háború menekültjeinek nagyon sok hasznos adomány gyűlt össze, amit szombaton hajnalban indulva eljuttattunk a segítségre szorulóknak. A csomagok egy része a Mátészalkai Szakképzési Centrum Nyírbátori Kollégiumába került, az ott elhelyezett kárpátaljai diákok részére. Viski, salánki és bökényi diákok segítettek a kipakolásnál. Az intézmény vezetője megköszönte a segítséget, majd továbbmentünk Mátészalkára, ahol az adományozott pénzekből élelmiszereket vásároltunk. Feltöltöttük az autóban felszabadult helyet, majd a Tiszabecs-Tiszaújlak határátkelő felé vettük az irányt. Ami itt fogadott, azt nehéz volt könnyek nélkül kibírni. Nők, gyerekek, idősek nagy csomagokkal várakoztak, autókba, buszokra szálltak fel. Megálltunk a magyar ellenőrző pontnál, és kiszállva a kocsiból feltűnt, hogy hangos gyereksírás nyomta el az egyébként fegyelmezett tömeg moraját. A magyar és az ukrán átkelő közötti szakaszon (kb. 300m) egymás után jöttek bőröndökkel anyukák babakocsit tolva, kisgyerek kezében kedvenc plüssjátéka, vagy ők is bőröndöt húzva, egy pici lány házikedvenc kiskutyáját pórázon vezetve, hátán rózsaszín hátizsákjával indultak útnak. Még a határsorompónás álló utolsó géppisztolyos ukrán katona is segítette a babakocsik átemelését az akadályokon. Itt édességet, gyümölcslevet, ásványvizet adtunk nekik, akik hálálkodva, ki angolul, oroszul vagy ukránul köszönte meg a kis segítséget. Az ukrán oldalon száznál is több autó várakozott szintén nőkkel, gyerekekkel és idős emberekkel. A katonák csendesen, segítően végezték a dolgukat. Továbbindultunk Tiszapéterfalva felé. Mintha szellemfalvakon mennénk keresztül. Alig találkoztunk emberekkel. Sokan elmenekültek vagy bezárkóztak. Nyomasztó a légkőr. Péterfalván egy segítő egyházi szervezetnél tettünk ki olyan adományokat, amik a határon várakozóknak nyújtanak segítséget (nasi, gyógyszerek, gyümölcslé, műanyagpohár). Hálásak voltak, de az udvarban, sövény mögé parkolva rakodtunk, tartva attól, nehogy a hadiállapotra hivatkozva a megfelelő szervek lefoglalják azt. Utunk végső állomása a Péterfalvi Líceum volt, ahol nagy örömmel fogadták a hozott élelmiszereket és tisztálkodó szereket. Itt előkerült néhány táskába rejtett gyerekrajz is, amit amit az ott dolgozók meghatódva tettek a csomagok tetejére, hogy fényképezzük le őket. Ottlétünk alatt is érkeztek oda menekültek. Volt olyan kisgyerek, aki anyukájával négy napja gyalog menekült és öt napja a cipő sem került le a lábáról. Itt megpihenhettek, tisztálkodhattak és étellel látták el őket. Ti ezeket az embereket segítettétek!!!
Nagyon köszönjük Nektek!!
Elek Csaba bácsi