- nap
Reggel szakadó esőre ébredtünk. Nem voltunk lelkesek attól, hogy a 12 km-t vizesen gyalogoljuk le. A szerencse azonban a segítségünkre sietett. Ez a nap (július 30.) volt ugyanis a Művészetek Völgye Fesztivál utolsó napja, így még közlekedett a falvak között az ingyenes Csigabusz, melyre felszállva Kapolcsig utaztunk. Ezzel már meg is tettük a ránk váró táv felét.
Fél 11-kor Kapolcs még nagyon álmos és szemetes képét mutatta nekünk az előző esti buli után, mi mégis örömmel bámészkodtunk.
Az erdőbe betérve az eső is elállt. Szálláshelyünkre, a Csicsói Erdei Iskolába érve pedig már a nap is kisütött, így ruháinkat meg tudtuk szárítani és játszani is volt lehetőségünk a hatalmas füves területen. - nap
Ez egy történelmi látnivalókban és izgalmakban bővelkedő hosszú nap volt!
Reggel az erdei ösvényen Nagyvázsony felé vettük az irányt. Először a szintén pálos rendi Tálodi kolostor romjait értük el, majd a Kinizsi-forrásnál töltöttük meg kulacsainkat.
Mire Nagyvázsonyba értünk már ismét nagyon meleg volt, így jólesett a vár hűs falai között sétálni. Egy helyi nyugdíjas tanár néni mesélt nekünk a vár történetéről és Kinizsi Pálék életéről. Érdekes volt látni és hallani, hogy azokban az időkben hogyan éltek a várakban. Az egykori katonák sisakjait pedig fel is próbálhattuk.
Ezután pihenésképpen a gyerekek fagyiztak, mi felnőttek pedig kávéztunk egyet. Közben észrevettük a vár mellett lévő Postamúzeumot, amit a kíváncsibb gyerekekkel meg is néztünk. Izgatottan próbálták ki a számukra már ismeretlen tárcsás és nyomógombos régi vonalas telefonokat, melyekkel egymást fel is tudták hívni. Meséltünk nekik a postakocsikról, telefonközpontokról és a táviratok küldéséről is.
Hazafelé, a fák között megbújva a Szent Mihály pálos kolostorrom tárult elénk, melyet Kinizsi Pál és apósa, Magyar Balázs alapított 1483-ban. A romjaiban is impozáns épületet az alapítók családi temetkezési helynek szánták.
Továbbhaladva még egy XIII. században épült, torony nélküli falusi templomocska, a Szent Ilona templom romjait néztük meg, majd összesen 17 km gyaloglás után végre megérkeztünk a táborhelyünkre.
De ezzel még nem ért véget az aznapi programok sora! Este 8 órakor a helyi erdésszel távcsövekkel felszerelkezve vadlesre indultunk. Ahogy sötétedett, egy vaddisznócsalád bújt elő a sűrűből. Az élesebb szeműek dámszarvasokat is láttak. Visszafelé pedig bátorságpróbán vettünk részt. A sötét erdőben kettesével vagy hármasával zseblámpa nélkül gyalogoltunk vissza a táborba. Szerencsére telihold volt! 😀
Ekkor már igen késő volt, de a gyerekek nagyon várták, hogy végre tüzet gyújtsunk és megsüthessék a Nagyvázsonyban vett pillecukrokat. Remek volt a hangulat, a népdalos gyerekek kitettek magukért! Már másnap volt, mire végre mindenki fáradtan ágyba került.
Menü
