Nagy Viktória, a gyerekeknek Vicus néni vagyok. Négy éve még nem is gondoltam volna, hogy 22 olyan gyermeket fogok kapni, akik számomra a világot jelentik majd. Egy olyan különleges kötelék alakult ki közöttünk, ami bennünket igazi családdá kovácsolt. Hihetetlennek tartom, hogy ilyen csöppnyi testben mennyi szeretet és odaadás lakozik. Szerencsésnek tartom magam, mivel az együtt töltött idők alatt én ebből rengeteget kaphattam. Ez az érzés leírhatatlan, ezért is olyan nehéz a búcsú. Csupán egy dolog van, ami ebben a helyzetben a lelkemet melengeti, hogy a leendő kis elsőseimet szeretném megismerni.
A személyiségemhez az élménypedagógia módszere áll a legközelebb, mely az élményen alapuló tanítást, az agy, a szív és a kéz összekötését hangsúlyozza. Fontosnak találom, hogy a tananyagot – legyen szó bármilyen elvont dologról – a játékosság köntösébe bújtassam, így válik a tanóra élménnyé, a megtanulni kívánt tananyag pedig tudássá. A játékosság a gátak elkerülését, feloldását is szolgálja. Ha nincs a gyermekben gát, akkor nő az önbizalom, a tenni akarás és a tudásvágy, amely a sikeres közös munkát eredményezi.
Rendszeresen terápiás kutyával asszisztált tanórákat tartok, melyeknek számtalan pozitív funkciója és hozadéka lelhető fel. Többek között a motiváció fenntartásában, a tanulni és tudni akarás érzésében, empátia kialakulásában és a közösségformálásban tölt be igazán fontos szerepet. Ezek az órák a kedvenceim, ugyanis -bár a tananyag adott – mi mégis egy más módon dolgozzuk fel az ismereteket ilyenkor.
Elengedhetetlennek tartom a zenét, amely ennek az iskolának a fő arculata. Amellett, hogy növeli a gyermekek teljesítményét, személyiségformáló hatással is bír. A tanítás mellett a nevelést kiemelkedően fontos területnek tartom, melyet az alapvető emberi értékek tükrében fogom közvetíteni.
Várlak titeket, kis elsőseim!
Vicus néni
