Kedves Egybegyűltek!

Nyár lett. Hamisítatlan nyári fáradtsággal a rekkenő hőség miatt. Legjobb lenne talán az évzárót is egy nagy, hűs vizű medencében megtartani, de ez csak kósza gondolat marad, egy álomszerű kép, ahogy ez a tanév is az lesz már holnap a fájdalmaival, küzdelmeivel, sikereivel, örömeivel együtt.
Amit rövid beszédemben hangsúlyozni szeretnék, az a hála. Természetesen nagyon büszkék vagyunk minden eredményre, volt belőlük bőven, de most, főként a meleg időjárás miatt nem erre térek ki.
Hálás vagyok kollégáimnak és munkatársaimnak, hogy összetartottunk a bajban, feladatokban, és tudtunk örülni egymás sikereinek.
Hálás vagyok Önöknek/Nektek kedves Szülők, hogy partnerek voltatok akkor is, amikor nehézségeket gördített elénk az élet, hogy tudtatok velünk együtt gondolkodni egy-egy dilemma során, és még a legnehezebb helyzetekben is minden elé tenni, hogy példaként szolgálunk gyermekeinknek abban is, hogyan oldjuk meg a problémáinkat.
Hálás vagyok nektek gyerekek, hogy minden reggel azt éreztem, amikor bejöttem az épületbe, hogy érdemes volt aznap is felkelni egy tekintetért, egy ölelésért, egy jó beszélgetésért, egy briliáns feladatmegoldásért.
Nap mint nap megtapasztalhattam köztetek Isten szeretetét.

A bizonyítványa mindenkinek jó lett. Kinek azért, mert csupa ötös, kinek azért, mert, ugyan nem csupa ötös, de mindent beleadott, hogy jól sikerüljön, kinek azért, mert ugyan lehetne benne több hármas fölötti érdemjegy, de a világnak nem lett vége és nekik is mindig volt idejük egy jó szóra, egy baráti segítségnyújtásra vagy apró ajándékok készítésére. Az élet bizonyítványában ők is ötöst kaptak az életükre.
Nem vagyunk egyformák, és nem is kell annak lenni. Van, aki kap jutalomkönyvet kiemelkedő teljesítményéért, aminek nagyon örülünk. Van, aki nem kap, de ő is pont annyit ér, mint bármelyikünk, csak pechjére nincs olyan tantárgy, hogy mosoly, foci, peca, bélyeg, humor és még sorolhatnám, pedig abból egészen biztos, hogy kiemelkedő lenne a teljesítménye. Ők most részesülnek az én szóbeli igazgatói dicséretemben.
Végül csupán egy idézet és egy jó tanács nyárra a Példabeszédek könyvéből:
„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” Példabeszédek könyve 4:23.
A nyárra jó pihenést kívánok mindenkinek! A foglalkoztató füzeteket mindenki keresse meg és tegye el jó mélyen a fiókba, mert arra nyáron semmi szükség nem lesz!
Köszönöm, hogy meghallgattak!

Az év díjazottjai

Lukin-díj: Olyan diák kapja idén, aki a művészetek közül kivételesen nem a zenében, hanem a táncművészetben nyújtott felejthetetlen élményt. Mozdulatai légiesen könnyűek, üzenet értékűek. Köszönjük, hogy részesei lehettünk táncainak. Kosztolányi Anna.
Az Év diákja kitüntető címet a nyolc éven át nyújtott példamutató magatartásáért, szorgalmáért, kitűnő bizonyítványaiért, közösségi munkájáért, higgadtságáért, Gerencsér Mihály kapja.

Az Élni jó!-díjat idén először két tanuló kapja, és először fordul elő, hogy az egyikük közülük leány, ugyanis eddig csak fiúkhoz került a díj, ami a véletlen műve, de örülünk, hogy megtört a jég. Mindkettőjükre elmondható, hogy nagyon könnyű szeretni őket, mert ők maguk is nagyon könnyen tudnak szeretni. Segítőkészek, mosolygósak, szeretnek másokkal örülni és ha kell, szívesen vígasztalnak. A fiatalember Hudoba Botond, az ifjú hölgy pedig Ritzl Noémi.
Idén először adjuk át a Jánosi Laci bácsiról elnevezett Jánosi-díjat. Bárcsak ne kellene, de az élet nem mindig könnyű. A díjat olyan valaki kapja, aki közel állt Laci bácsi szívéhez, hisz közös volt a foci iránti rajongásuk. Nem mellesleg remek humorú fiatalember, Parrag Bence.

Három kolléga búcsúzik osztályától. Makkai Katalin, Nagy Viktória és Sirok Anita. Bár minimális életkori eltérés van a két osztályfőnök között, mégis mindkettőjüknek ez az első osztálya. Ez olyan erős kötelék és élmény, ami bennünket pedagógusokat elkísér egész életünkön át. Köszönjük áldozatos munkátokat, a sok adminisztrációt, kirándulást, programot, szülői értekezletet, közösségformáló eseményt és egyéni beszélgetést diákkal, szülővel.
Több olyan szülő is van, aki mindig, minden esetben támogatta az iskolát hozzáállásával, segítségnyújtásával, elismerő szavaival, példamutató együttműködésével. Nehéz szavakat találni arra, hogy milyen érzés ez nekünk, milyen felemelő, megerősítő érzés. Hálás vagyunk nekik ezért a munkáért.
Egyikük maradandó nyomot is hagyott iskolánk termeiben falfestései, igényes feliratai által. Sokszor fog eszünkbe jutni ezekről és remek gyermekéről Szepesi Mariann.
Van még két szülő, akinek egy kis emléket szeretnénk adni iskolánkért, nyolcadikosainkért végzett tevékenységéért és rajtuk keresztül megköszönni mindannyiuknak a nyolc évet. Gerencsérné Sokcsevics Ibolya és Kosztolányiné Gergely Orsolya.