Nagy Viktória, a gyerekeknek Vicus néni vagyok.
Már óvodás és diákéveimet is a Szent László ÁMK-ban töltöttem, az intézményt csak a főiskolai éveimre hagytam el. Nemrégiben azonban újra visszatértem immáron pedagógus szerepben. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző kar végzős tanító szakos hallgatója vagyok, emellett az ÉZI harmadik osztályának boldog napközis nevelőjeként tevékenykedem. Szeptembertől a leendő első osztályosokkal kezdem meg az új tanévet.
Mindig is biztos voltam abban, hogy gyermekek körében szeretnék dolgozni. Érdekelt a szülészet, a védőnői hivatás, de a szívem jobban húzott egy olyan foglalkozás felé, ahol a kreativitás kiemelkedő szereppel rendelkezik. Ekkor döntöttem el, hogy ez én utam a pedagógia útja lesz, melynek ma minden egyes pillanatát csodaként élem meg.
Az élménypedagógia módszere áll a személyiségemhez legközelebb, mely az élményen alapuló tanítást, az agy, a szív és a kéz összekötését hangsúlyozza. Fontosnak találom, hogy a tananyagot – legyen szó bármilyen elvont dologról – a játékosság köntösébe bújtassam, így válik a tanóra élménnyé, a megtanulni kívánt tananyag pedig tudássá. A játékosság a gátak elkerülését, feloldását is szolgálja. Ha nincs a gyermekben gát, akkor nő az önbizalom, a tenni akarás és a tudásvágy, amely a sikeres közös munkát eredményezi.
Fontosnak tartom a zenét, amely ennek az iskolának a fő arculata. Amellett, hogy növeli a gyermekek teljesítményét, személyiségformáló hatással is bír. Nagyon sokszor alkalmazok az óráimon ének-zenei elemeket, mint például egész testtel történő zenélés, különféle ritmusjátékok, saját kézzel készített vagy a környezetünkben talált eszközök felhasználásával folytatott zenei motívumok eljátszása. Ezek bármely óra bármely részéhez beépíthetők.
A tanítás mellett a nevelést is kiemelkedően fontos területnek tartom, melyet az alapvető emberi értékek tükrében fogom közvetíteni.